"Drága Anne!
Remélem, még mindig az a vidám, eredeti gondolatokat megfogalmazó,
kedves, de mindenkivel kritikus fiatal lány vagy, akinek mindenről megvan a véleménye! Remélem, sikerült sikeres újságíróvá válnod, és
kiadtad az első A hátsó traktus című regényedet is, aminek boldog a befejezése.
Remélem, sokat vagy a természetben és csak akkor eszel krumplit és spenótot,
amikor azt szeretnél enni! Remélem, megtaláltad a szerelmedet, aki azért
szeret, amilyen vagy!"
„Bár mindössze tizennégy éves vagyok,
nagyon jól tudom, hogy mit akarok, látom, kinek van igaza és kinek nem, van
véleményem, ítéletem, vannak elveim, s bármilyen furcsán hangzik is ez egy
fiatal lány szájából, inkább érzem magam felnőttnek, mint gyermeknek és
mindenkitől függetlennek.”
Anne Frank ugyanolyan, mint minden más
tizenéves kamaszlány. Úgy érzi, már nem gyerek többé, de még nem is felnőtt,
bírálja a szüleit, a testvéréhez hasonlítja magát, várja az első szerelmet és
az első csókot és mindig szeretne egy kicsit másmilyen lenni, mint amilyen. De
Anne Frank mégsem ugyanolyan, mint a többi kamaszlány. Két évet bujkálva
kellett töltenie zsidósága miatt, és csak a naplójával, Kittyvel oszthatta meg
teljesen őszintén a gondolatait.
A napló korrajz a II. világháború
Hollandiájáról. Egy kedves, szókimondó lány naplója, gondolatai, aki próbálja a
mindennapok történései mellett a háború eseményeit is dokumentálni az
utókornak, hogy amikor vége lesz a borzalomnak, kiadhassa a művét és író
legyen. Anne 13 és 15 éves kora között vezeti a naplót, de sokszor úgy éreztem,
érettebb a koránál, fontos neki a tanulás, nem alkuszik meg, többet szeretne
elérni, mint a környezetében a többiek. A két év alatt is sokat fejlődik a
személyisége, kritikusan tud visszatekinteni korábbi önmagára is. Bűntudata van
az elhurcolt barátnői miatt, de meg sem fordul a fejében, hogy ő nem fogja
túlélni a háborút. Tudja, hogy a nélkülözés és a bezártság mellett ő még mindig
a szerencsésebb zsidók közé tartozik, és hiszi azt, hogy jobb lehet a világ
egyszer.
Nem tudni, ki jelentette fel a hátsó
traktus lakóit a rendőrségen. Az utószó szerint Anne a bergen-belseni
haláltáborban halt meg, csupán két hónappal Hollandia felszabadulása előtt
1945. márciusában. Csak Anne édesapja élte túl a koncentrációs tábort.
Hihetetlen érzés a könyvet olvasva, hogy ez csak egy történet a II. világháború
történetei közül. Anne családján kívül több millió család vesztette életét, de
miért? Tudtam, hogyan végződik a történet, de hogy ilyen fájóan egyszerűen vége
legyen…
A könyvet már régóta terveztem elolvasni,
de végül most, a holokauszt áldozatainak emléknapjára (január 27.) vettem elő.
Kedvenc idézetek
"Vajon rajtam kívül olvassa-e majd
más is ezeket a leveleket?"
"Emberek, akik rendes körülmények
között élnek, nem is tudják, mit jelentenek nekünk, bujkálóknak a könyvek. Az
olvasás, a tanulás és a rádió tartja bennünk a lelket."
"Aztán azzal a kívánsággal alszom
el, hogy szeretnék más lenni, mint amilyen vagyok, vagy legalábbis másként
viselkedni, mint ahogyan természetem szerint szoktam."
"Minél tovább fejtem a borsót, annál jobban
meggyőződöm róla, hogy soha, de soha nem lesz
belőlem csak háziasszony."
"Őszintén szólva el sem tudom
képzelni, hogy valaki elismerje a gyengeségét s azután is megmaradjon
gyengének. Ha tudja, miért nem igyekszik megváltozni, miért nem edzi a
jellemét? A válasz, amit kaptam, az volt: – Így sokkal kényelmesebb."
"Vajon mit csinál négy nő, amikor
retteg? Beszélget."
"Még hogy nekünk nincs véleményünk!
Mondják inkább, hogy fogjuk be a szánkat, de ne azt, hogy nem értünk hozzá.
Egyik ember sem tilthatja meg a másiknak, hogy véleménye legyen valamiről,
bármily fiatal is az a másik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése