Böszörményi Gyula: Nász és téboly (Ambrózy báró esetei 4.) - Értékelés

Sziasztok, 

A mai napon ismét egy értékelést hoztam, ami nem más, mint a méltán népszerű és nagyon várt Nász és téboly! Az Ambrózy báró esetei sorozat befejező része nem okozott csalódást, kellően izgalmasra sikerült, csak úgy faltam a lapokat! A kedvenc kötetemet, A Rudnay-gyilkosságokat nem múlta felül, azonban mindenért kárpótolt, hogy megismerhettük a báró történetét. 

1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak. 
1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel? 
Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el. 
A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre.

- ifjúsági

- nyomozás 

- 20. század

Az értékeléshez olvasd tovább! 

Böszörményi Gyula legújabb sorozatát idén kezdtem el olvasni, de így is hosszúnak tűnt a várakozás addig, amíg az utolsó részt is a kezemben foghattam. 

Az Ármány és kézfogó észveszejtő befejezése után természetesen nekem is megvolt a favoritom, hogy melyik Hangay lány mellett képzelem el a mi morc bárónkat (Team Mili!), ám sajnos a könyv kezdetén hamar elmúltak a romantikus képzelgéseim. Helyette egy sokkal izgalmasabb és csavarosabb történetet kaptunk!  

Ez a könyv is két idősíkban játszódik, s míg az egyikben 1893 és 1894 között ismerjük meg a húszéves Ambrózy Richárdot, addig a másikban 1901-ben járunk és készülődünk a lakodalomra. A nyomozás sem maradhat el, azonban most nem egy bűnbandát kell leleplezni, hanem Ambrózy báró múltjában keresgélünk, hogy végül összeérjen a történet két szála. 

Mindig is fenntartásokkal közeledtem Ambrózy báró felé, megértettem, hogy mit eszik rajta Mili és Emma és a sok bárórajongó, de engem eddig valami mégis visszatartott attól, hogy őszintén szeressem. Ahogyan viszont szépen lassan megismertem a történetét (és spoilerek nélkül nehéz róla beszélni), úgy kezdtem fokozatosan a szívembe zárni. Hát ő is volt fiatal és bohó, részeges és szerelmes, oktondi és szertelen! Ő is kereste a maga útját, dacolt az idősebbekkel és kirúgott a hámból. A nagy titokra is fény derül természetesen és megtudhatjuk, hogyan veszítette el a karját.

Ezzel szemben Mili kisasszony ebben a kötetben felnő, és bár a szúrós megjegyzéseiből most sincsen hiány, érezni, hogy már nem azzal a Milivel találkozunk, akit megismertünk a Leányrablás Budapestenben. 

Természetesen a korábbi kötetekben feltűnő szereplők most is kisebb-nagyobb szerepet kapnak a történetetben, találkozunk Hangay Emmával és az ő papuskájával, Tarján Vilivel, aki Vilmossá érett időközben, és persze Erdős Renée, Mück Mári, Fecska, Kaméleonka, Agáta mama és az Ambrózy villa lakói is mind tiszteletét teszik a záró könyvben. 

Az egész sorozat mögött rengeteg kutatómunka áll, csodálatosan elevenedik meg a szemünk előtt most is a korabeli Budapest, a szórakozás és a kikapcsolódás mellett rengeteget tanultam a fővárosról és annak egykori híres vagy rég elfeledett lakóiról a könyv olvasása során. A szereplők szóhasználata, megnyilvánulásaik annyira autentikusak, hogy néha én is felkiáltanák, hogy szer'usz világ! 

Az én szívem elviselt volna még egy cseppnyivel több romantikát, illetve nagyon sok kérdésem is maradt az epilógust olvasva, de így volt minden tökéletes! 

Köszönöm Böszörményi Gyulának, hogy megírta ezt a csodás történetet, és ha esetleg úgy alakul, hogy nem tudja elengedni a századforduló Magyarországát, Ambrózy bárót és a Hangay lányokat, akkor biztosítom róla, hogy nincsen egyedül, bármikor nyitott fülekre és szívekre talál egy esetleges folytatással! :) 

Cselekmény: 5/5, befejező kötethez méltóan izgalmas és (majdnem) minden kérdésre választ kapunk

Szereplők: 5/5, mert szeretnivalóan igaziak és senki sem semmilyen

Borító: 4/5, gyönyörű, de jobban illett volna a történethez, ha csak a báró szerepel rajta

Kedvencek: az epilógus, Márika, a báró története

Újraolvasom?: az egész sorozatot! :) <3 

A sorozat rajongóinak, hogy végre megkapják a kérdést az előző kötetben feltett kérdésre. :) 

Ha nem vagy még a sorozat rajongója, sürgősen ajánlom a Leányrablás Budapestent, és hamarosan Te is azzá válsz! 

"Mer' úgy van az, kérem, hogy mi, okos leányok csakis akkor szurkapiszkáljuk a férfiembert, ha tetszik a fizimiskája."

"Újra leült közénk a csend, ám én ezt cseppet sem bántam, mert az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy Richárddal együtt hallgatni, némán létezni is jó."

"– (…) Mondja, gyermekem, szereti maga az én fiamat? 
– Természetesen igen. 
– Úgy érti, szerelemmel szereti? 
– A válaszom erre is igen – mondtam, sietve hozzátéve: – Bár ha őszinte akarok lenni, még soha életemben nem éreztem ilyesmit senki iránt, így akár tévedhetek is."

"– (…) Nem, drágám, nekem eszem ágában sincs kioktatni magát házastársi kötelességeiről. A témához csupán annyit fűznék hozzá, hogy ha valóban kötelességgé válik, akkor az a frigy megérett a válópörre."

"Felépült. 
Maradt."

Te Ambrózy báró rajongó vagy már? A karácsonyfa alatt bontod majd ki a könyvet? Várom a kommenteket! :)

Kukucs :)